*: egy nap, szállodai elhelyezés nélkül
A regisztrációs díj tartalmazza: az összes többi felmerülő költséget (az előadásokon való részvételt, kongresszusi dokumentációt, társasági programokat).
Kísérő személyek részvételi díja:
1 éjszaka szállásköltség (egy és kétágyas szoba különbözete): 4 000 Ft/fő
2 éjszaka szállásköltség (egy és kétágyas szoba különbözete): 8 000 Ft/fő
Főétkezés költsége 4 200 Ft +10%szervízdíj/fő/alkalom
Szállodai elhelyezés
Hotel Lycium – Debrecen legelőkelőbb, négycsillagos szállodája, színvonalas wellness háttérrel, ami a hotelben megszálló kongresszusi vendégek számára is természetesen rendelkezésre áll.
A szállodai elhelyezés biztosítja a biztonságos gépkocsi parkolást a hotel alatti mélygarázsban.
FONTOS tudnivaló: szombaton 10 óráig a szobákat el kell hagyni, a személyes csomagok tárolása a recepción keresztül könnyen, biztonságosan megoldható.
A hotelből közvetlen az átjárás a Kölcsey Művelődési Központba, az előadások és a regisztráció helyszínére.
Nagyobb térképre váltás
Megközelíthetőség
Vonattal érkezők a szállodát villamossal közelíthetik meg. Leszállni a Kossuth térnél kell, a Nagytemplom, majd a Déri Múzeum mögött található a hotel és a művelődési központ.
Gépjárművel érkezőknek a következő útvonalat javasoljuk: a 35-ös autópályán érkezve nem a józsai, hanem a második, hortobágyi, Füredi úti lejárót érdemes választani. A várost elérve egyenesen a villamos vonaláig ajánlott haladni, majd a villamos vonalát követve jobbra kell fordulni. A második villamos megállónál, a Plaza Üzletközpontnál jobbra kell fordulni, itt pedig a második forgalmi lámpánál balkézre látható a Kölcsey Művelődési Központ. A Hotel Lycium mögötte van, a lámpánál balra fordulva, majd az első lehetőségnél ismét balra fordulva lehet lejutni a mélygarázsba.
Társasági programok:
2009.10.01. csütörtök
18 30-19 00
A Munkácsy Trilógia megtekintése
19 15-19 45
Orgona koncert a Nagytemplomban
20 00-
Vacsora zenével a Hotel Lyciumban
2009.10.02. péntek
19 30-
Kemencés-zenés vacsora a „Paripa csárdában”
2009.10.03. szombat
11 30-12 15
A Református Kollégium megtekintése
Részletes program
2009.10.01. csütörtök
12 órától regisztráció
15 óra: Társasági Közgyűlés
15 40-16 00 Kávészünet
16-18 óra: A kongresszus megnyitója, ünnepi előadások
16 00-16 40:
Dendritic cell-based immunotherapy in glioma patients
Stefaan Van Gool, Leuven, Belgium
16 40-17 20
Rekonstrukciós lehetőségek magas nyaki (C 0.-C III.) tumorok sebészi kezelésében
D Jeszenszky, Schultess Klinik, Zürich, Svájc
17 20-18 00
Endoscopic transsphenoidal surgery of the clivus and craniocervical junction
R. Reisch, Zürich, Svájc
18 30- Társasági program
18 30-19 00
A Munkácsy Trilógia megtekintése
19 15-19 45
Orgona koncert a Nagytemplomban
20 00-
Vacsora zenével a Hotel Lyciumban
2009.10.02. péntek
09 00-09 15
A sacrum tumorok sebészete
Varga Péter Pál (Országos Gerincgyógyászat Központ)
09 15-09 40
A gerinc extraduralis metastázisainak kezelési algoritmusa
Varga Péter Pál (Országos Gerincgyógyászat Központ)
09 50-10 10
Grade 3 glioma adjuváns kezelése: sugárkezelés, kemoterápia, vagy kemoradiáció?
Lovey József (Országos Onkológiai Intézet)
10 10- 10 30 Kávészünet
Low grade astrocytomák – klinikai kérdések (kerekasztal)
10 30-12 30
Moderátor: Prof. Dr. Bognár László
Történeti áttekintés, a low grade gliomák nomenklatúrája. Debreceni tapasztalatok
Prof. Dr. Bognár László
Pécsi tapasztalatok
Prof. Dr. Dóczi Tamás
Szegedi tapasztalatok
Prof. Dr. Barzó Pál
A low grade gliomák sebészei kezelésének elvei
Dr. Novák László
A low grade gliomák nem sebészeti kezelése – követés, sugárkezelés, sugársebészet, kemoterápia
Dr. Fedorcsák Imre
Diffúziós tenzor képalkotás alkalmazása a központi idegrendszeri gliomák osztályozásában
Jakab E, Emri M, Molnár P, Berényi E
A low grade gliomák klinikai prognózisát meghatározó molekuláris markerek
Dr. Hutóczki Gábor
Primer diffúzan disszeminált pilocitás asztrocitoma: rövid irodalmi áttekintés és esetbemutatás
Dr. Mezey Géza
Corticalis dysgenesisek és differenciál diagnosztikájuk
Berényi E, Jakab A, Molnár P
12 30 14 00 Ebéd
14 00-14 40
Gammaknife: long term experience
Kemény András, Sheffield, UK
14 50-15 30
Acusticus neurinómák kezelése gammakéssel
Jean Regis, Marseille, Franciaország
15 40-16 00 Kávészünet
16 00-18 45 Határok nélkül – gyakorlatias alapkutatás
16 00-16 25
Új lehetőségek a daganatok molekuláris alapú klasszifikációjában
Balázs Margit (DEOEC, Megelőző Orvostani Intézet, Biomarker Analízis Tanszék)
16 25-16 50
Autofágiával elhaló tumorsejtek immunogenitása
Fésüs László (DEOEC, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet)
16 50- 17 15
Az EGFR (ERBB1) - integrin kölcsönhatás szerepe glia tumorok sugárrezisztenciájában.
Vereb György (DEOEC, Biofizikai Intézet, Sejtbiológiai Tanszék)
17 15-17 30 Kávészünet
17 30-17 55
Az agydaganatok sejtbiológiai perspektívái
Szabó Gábor (DEOEC, Biofizikai Intézet, Sejtbiológiai Tanszék)
17 55-18 20
A genomikai megközelítések szerepe az orvosbiológiában
Nagy László (DEOEC, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Intézet)
18 20-18 45
A dendritikus sejtterápia lehetőségei és korlátai
Rajnavölgyi Éva (DEOEC, Immunológiai Intézet)
19 30-
Kemencés-zenés vacsora a „Paripa csárdában”
2009.10.03. szombat
09 00-09 25
Gyermekkori agydaganatok onkológiai kezelésének a lehetőségei
Kiss Csongor (DEOEC Gyermekklinika)
09 30- 10 00
Schering Plough előadások
Pákozdy Zsolt
Pethő Kristóf
10 00-10 15 Kávészünet
10 15-10 25
Autoantitestek kimutatása malignus gliomás betegek szérumában
Boczán J*, Klekner Á**, Zsirai A*, Tóth A***, Bognár L**, Csiba L* (*DEOEC Neurológiai Klinika, **Idegsebészeti Klinika, ***Kardiológia Intézet Klinikai Fiziológiai Tanszék)
10 25-10 35
A neuroonkoteam működésének kihívásai
Kopniczky Zs (SZTE Idegsebészeti Klinika)
10 35-10 40
Temozolomid értékelése high grade gliómák komplex kezelésében – poszter előadás
Szántó E*, Hideghéth K*, Valicsek E*, Zag L*, Tiszlavicz L**, Németh I**, Ficzere A**, Horváth Z****, Barzó P***, Kuncz Á***, Fodor E*, Nagy Z*, Thurzó L* (*SZTE Onkotherápiás Osztály, **Pathológia Intézet, ***Idegsebészeti Klinika, ****Neurológia Klinika
10 40-10 45
Adaptív besugárzás agytumorok esetén- kezdeti eredmények – poszter előadás
Zag Levente, Cserháti Adrienn, Gaál Szilvia, Dobi Ágnes, Veréb Blanka, Nagy Zoltán, Fodor Emese, Hideghéty Katalin
10 45-10 50
Az agyi metastasisok azonnali és késleltetett boost kezelésének összehasonlítása teljes agyi besugárzást követően – poszter előadás
Dobi Á, Gaál Sz., Nagy Z, Fodor E, Varga Z, Fazekas O, Maráz A, Zag L,, Hideghéty K, Thurzó L
10 50-10 55
Nehéz klinikai diagnózis: gliosarcoma, esetbemutató – poszter előadás
Péterfi A (Kaposi Mór Oktató Kórház, Ideggyógyászat, Kaposvár)
10 55-11 00
Forgórendszerű gamma sugársebészeti módszerrel kezelt vestibularis schwannomás eseteink:retrospektív kiértékelés – poszter előadás
Csiky G, Dobai J, Mezey G, Fedorcsák I, Bognár L (DEOEC, Idegsebészeti Klinika)
11 00
Tesztírás, zárszó
11 30
Séta a Református Kollégiumban idegenvezetővel
12 30
Ebéd
Absztraktok
Forgórendszerű gamma sugársebészeti módszerrel kezelt vestibuláris schwannomás eseteink: retrospektív kiértékelés.
dr. Csiky Gábor, dr. Dobai József, dr. Mezey Géza, dr. Fedorcsák Imre, Prof. Bognár László
DE-OEC Idegsebészeti Klinika, Gamma Sugársebészeti Központ
Dr. Lars Leksell 1967-ben kezelt először vestibuláris schwannomás betegeket gamma sugársebészeti eljárással. Azóta a betegek egyre növekvő számban veszik igénybe a fent említett kezelést világszerte. A Debreceni Egyetemen működik Magyarország első és egyetlen dedikált Gamma Sugársebészeti Központja. A DE-OEC Gamma Sugársebészeti Központjában két év alatt mintegy 151 beteg részesült forgórendszerű gamma sugársebészeti kezelésben. Retrospektív kiértékelésünk célja volt megvizsgálni a kezelést követően mintegy 48 órában kialakuló korai panaszok - valamint 48 órától a kontroll vizsgálat napjáig megjelenő késői panaszok jellegét, megjelenését. További célunk volt megvizsgálni a kezelésen részt vett aktív dolgozó betegek munkába való visszatérésének dinamikáját. A vizsgált betegekkel egyenként telefonon vettük fel a kapcsolatot. A kezelt 151 beteg közül 135 beteggel sikerült felvenni a kapcsolatot. 3 beteg elhunyt, haláluk oka 2 esetben biztosan nem vestibuláris schwannoma volt. A kezelést követő első 48 órában a betegek 66%-ánál (n=49) jelentkezett panasz. Ezen panaszok közül kiemelendő a fejfájás, mely 28 valamint a hányinger/hányás, mely 11 alkalommal fordult elő, ezen két panasz az összes panasz 68%-át tette ki. Késői, 48 órán túl fellépő panasz a betegek 52%-ánál (n=39) fordult elő. Ezek közül a fejfájás 10, a szédülés mely ugyancsak 10 valamint az átmeneti faciális paresis, amely 3 esetben fordult elő emelendő ki. A vizsgált mintában mintegy 74 munkaképes beteg volt, közülük 73 sikeresen visszatért munkájába. A 73 munkaképes beteg 66%-a (n=48) a kezelést követő első héten, 78%-a (n=57) a második héten visszatért munkájába, illetve a betegek mintegy 95%-a (n=70) 1 hónapon belül újra munkába tudott állni.
Corticalis dysgenezisek és differenciál diagnosztikájuk.
Berényi Ervin1, Jakab András1, Molnár Péter3
1 DE OEC ÁOK OLKD Tanszék, 2 DE OEC ÁOK Pathológia Intézet
Bevezetés
A corticalis dysgenezisek (CD) széles spektruma állhat epilepsia tünettan mögött. Pontos képalkotó diagnosztikájuk kihívást jelent. Az új képalkotó és képfeldolgozási módszerek (DTI, fibertracking) lehetőséget teremtenek a diagnózis pontosítására.
Módszer
4 beteg képalkotó kivizsgálása kapcsán tekintjük át a CD-ek részletes kivizsgálását. A vizsgálatok 1,5 T GE Excite Twin Gradient (Milwaukee, WI) MR berendezéssel készületek, 8 csatornás fejtekerccsel. A vizsgálat során T2W, FLAIR, 3D T1W és DTI méréseket készítettünk. A DTI és 3D T1W feldolgozás során dTV és Volume One (Unversity of Tokyo Hospital), valamint 3D Slicer (MIT, Harvard) szoftvereket alkalmaztunk.
Eredmények
Vizsgálati protokollunkkal az egyes CD-ek jól felismerhetőek, pontosan elkülöníthetőek. A cortex integritása, vastagsága mérhető. Az FCD type I. és II/B szintén felismerhető, definiálható.
Módszer
A korszerű képalkotó diagnosztikai kivizsgálási protokoll a DTI mérésekkel kiegészítve tovább finomította a CD-ek differenciál diagnosztikáját. Megfelelő metodika alkalmazásával a preoperativ tervezés is lehetővé válik.
Diffúziós tenzor képalkotás alkalmazása a központi idegrendszeri gliomák osztályozásában
Jakab A.1, Emri M.2, Molnár P.3, Berényi E.1
1 DE OEC ÁOK OLKD Tanszék, 2 DE OEC ÁOK NM Intézet, 3 DE OEC ÁOK Pathológia Intézet
A diffúziós tenzor képalkotás (DTI) az MRI vizsgálatok speciális területe, az intracranium diagnosztikájának modern módszere. Tumoros transzformációjuk során a sejtek számos strukturális változáson mennek keresztül, amelyek eredménye a szövet diffúziós adottságainak megváltozása. Munkánk során vizsgáltuk, hogy a központi idegrendszeri gliomák DTI adatainak mélyebb elemzése lehetővé teszi-e a grádus és a szövettani csoport becslését.
A tanulmányban 24 beteg (12 oligoastrocytoma grade II., 3 oligoastrocytoma grade III., 3 oligodendroglioma grade II. és 6 glioblastoma multiforme) vizsgálati anyagát dolgoztuk fel. A pontos kórisme műtétileg eltávolított anyag szövettani vizsgálatából származott. A DTI vizsgálat adataiból frakcionális anizotrópia, átlagos DWI (diffúzió-súlyozott) és trace (diffuzivitást jelző képtípus) képeket állítottunk elő. A tumoroknak megfelelő területet térbeli körbehatárolását követően a térfogatokban található voxelek szignálintenzitásainak eloszlásáról hisztogramokat készítettünk - összesen 147 radiológiai változót képeztünk. Háromféle besorolás történt: a szövettani diagnózisra utaló négy csoport alapján, WHO grade szerint, illetve alacsony vagy magas grádus szerint. A radiológiai változók és a csoportbesorolás között kapcsolat tisztázására diszkriminancia analízist végeztünk, SPSS Statistics szoftverrel.
A független változókból az analízis modellt alkot, ami becsüli az eredeti csoportot, illetve a sikeresség megítélésére újrabesorolást (keresztvalidációt) végez minden esetben. Az összes esetet felhasználó modell csoportbesorolása 100%-os sikerességű volt. A keresztvalidáció során a négyféle pathológiai beosztást 79,2%-ban, a WHO grádust 83,3%-ban, az alacsony vagy magas grádust 100%-ban becsülte jól a módszer.
Eredményeink megerősítik azt, hogy a diffúziós tenzor képalkotás segítségével a gliomák szövettani besorolásának, illetve grádusának becslése preoperatíve lehetséges. A klinikai gyakorlatban felhasználhatóvá válik a módszer azáltal, hogy a pathologiai diagnózist megerősítve segíti a terápiás döntéshozatal folyamatát
Az EGFR (ERBB1) - integrin kölcsönhatás szerepe glia tumorok sugárrezisztenciájában
Vereb György1, Petrás Miklós1, Lajtos Tamás1, Klekner Álmos2, Pintye Éva3, Szöllősi János1
Debreceni Egyetem OEC 1Biofizikai és Sejtbiológiai Intézet, 2Idegsebészeti Klinika, és 3Sugárterápiás Tanszék
Az tirozinkináz aktivitású epidermális növekedési faktor receptor (EGFR, ErbB1) amplifikációja megfigyelhető a magas (IV.) grádusú glioblasztómák kialakulása során, és korrelációt mutat azok sugárrezisztenciájával, mellyel érdekes módon a 7. kromoszóma többlet is korrelál - az EGFR génje pedig a 7p-n található. Méréseink szerint a mikrosejt fúzióval létrehozott, többlet 7. kromoszómát tartalmazó U251 glioblasztóma sejtek a többlettel, és az általa megnövelt EGFR expresszióval arányos sugárrezisztenciát mutatnak, és fokozott mértékben fejezik ki a beta1 integrint is, noha az nem ezen a lókuszon található. Az Az U251 anyasejtvonalból az EGFR gén önálló bevitele után többszöri áramlási citométeres dúsítással olyan sejtvonalakat hoztunk létre, melyek a többlet EGFR-t magas (E1H) és alacsony (E1L) szinten expresszálják. Megállapítottuk, hogy az E1H populáció a sejtválogatást követően egy passzálás után már kettéválik, és az E1L-nek megfelelő expressziójú alpopuláció jelenik meg, melynek aránya folyamatosan nő. A többlet EGFR ugyanakkor ebben a rendszerbe is többlet beta1 integrin kifejeződést okoz, mely időben stabil. Az új klónok az anyasejtvonalhoz képest az EGFR expresszió mértékével arányos, fokozott kolóniaképző képességet, és megnövekedett sugárrezisztenciát mutattak. Az EGF hatására létrejött Akt foszforiláció szintén az EGFR kifejeződés mértékével párhuzamosan nőtt. Érdekes módon az áramlási citométeres FRET mérések arra utaltak, hogy az EGFR aggregáció az expresszió növekedésével párhuzamosan csökken; ugyanakkor az EGFR-integrin kölcsönhatás fokozódik. Kétoldalú mikroszkópos FRET mérések igazolták, hogy a beta1 integrin megjelenése az EGFR molekulákat elvonja az EGFR klaszterekből, és az integrinnel való kölcsönhatásukra helyezi át a hangsúlyt, melynek következménye lehet a PI3K/Akt szignálút erősödése, a fokozott sejttúlélés, és sugárrezisztencia. II. és IV. grádusú asztrocitómák gyorsfagyasztott metszeteit összehasonlítva a IV. grádusúaknál rendre fokozottabb EGFR és beta1 integrin expressziót figyeltünk meg, melyet a metszetekben konfokális mikroszkóppal mérhető fokozott EGFR-integrin kölcsönhatás kísért. A lépésenkénti regressziós analízis a kölcsönhatás erősségét mint egyedüli determináló paramétert jelölte meg a tumorok maglignitását illetően, és ez a paraméter az egyes betegcsoportokon belül is korrelált a prognózissal. Az eredmények felvetik mind az integrin expresszió prediktív célú mérésének, mind az integrin gátló RGD-mimetikus peptidek EGFR gátlással történő kombinációjának lehetőségét.
Adaptív besugárzás agytumorok esetén- kezdeti eredmények
Zag Levente, Cserháti Adrienn, Gaál Szilvia, Dobi Ágnes, Veréb Blanka, Nagy Zoltán, Fodor Emese, Hideghéty Katalin
SZTE- Onkoterápiás Klinika
Célkitűzés: Központi idegrendszeri tumorok frakcionált konformális besugárzása során végzett ismételt topoCT (reCT) értékelése.
Betegek és módszer: 8 agydaganatos (2 GBM, 4 Gr. III. oligodendroglioma, 1 meningeoma, 1 metastasis) beteg a standard besugárzás előkészítési folyamatok (fektetés, termoplasztikus maszkrögzítés, jelölések, topoCT, rizikószervek kontúrozása) után hármas kontroll (2 sugárterapeuta, radiológus) által meghatározott céltérfogatokra (GTV, CTV, PTV) 3D tervezett konformális besugárzásban részesült. A nagyobb volumen ( PTV) besugárzása után, ugyanabban a helyzetben reCT-t végeztünk. Az újból elvégzett CT-t fuzionáltuk a XIO tervező rendszerben az eredeti besugárzás tervezési topoCT-vel. Értékeltük az anatómiai változásokat és a tumorválaszt.
Eredmények: A fúzió minden esetben kiváló volt (4.89), lényeges testtáj (arc-koponya, nyak) alakváltozást nem észleltünk. Az átlagos GTV:120.1 cm³, GTV1:100 cm³, GTV-GTV1:20.1 cm³, PTV:274.7 cm³, PTV1:130.8 cm³, PTV-PTV1:57.1 cm³. A GTV1 egy esetben növekedett (18%-kal), egy esetben nem változott, hat esetben csökkent. A regrediáló 6 esetben az átlagos tumorvolumen csökkenés 28% volt.
Következtetések: Kezdeti eredményeink alapján a hárompontos maszkrögzítés a reCT- hez is megfelelő repozícionálási pontosságot biztosít, mely jó alapot nyújt a képfúzióhoz. A külső anatómiai- és posztoperatív belső elváltozások módosulása a besugárzás tervezéshez készített CT-hez képest jelentősen befolyásolhatja a céltérfogat alakját és topográfiáját. A kisvolumenű dózis-kiegészítés előtt nagy jelentőségű a tumorválasz detektálása és a külső-, belső anatómiai változások figyelembe vétele. Így lehetőség nyílik a biztonsági margó csökkentésére, pontosabb céltérfogat meghatározásra, ezzel a sugárérzékeny agyi struktúrák védelmére. A továbbiakban a KIR daganatok sugárkezelése során a reCT rutinszerű végzését tervezzük.
Temozolomid értékelése high grade gliomák komplex kezelésében
Szántó Erika1, Hideghéty Katalin1, Valicsek Erzsébet1, Zag Levente1,Tiszlavicz László2, Németh István2, Ficzere Anikó2 Horváth Zoltán4, Barzó Pál3, Kuncz Ádám3, Fodor Emese1, Nagy Zoltán1, Thurzó László1
SZTE Onkoterápiás Klinika1, Pathológiai Intézet2, Idegsebészeti Klinika3, Neurológiai Klinika4
Célkitűzés Glioblastoma multiforme-ban szenvedő betegek komplex kezelésével elért klinikai eredmények értékelése szövettani és immunhisztokémiai vizsgálatok adatainak feldolgozásával.
Betegek és Módszer Intézetünkben posztoperatív szimultán kemo-radioterápiát végeztünk 54 esetben. A besugárzást CT alapú 3D konformális technikával végeztük 20x2 Gy dózisban protokol szerint definiált céltérfogatra (PTV), majd 10x2Gy-vel egészítettük ki tumorágy (PTV1) dózisát. A sugárkezeléssel párhuzamosan 42 napon át 75mg/m2 dózisban Temozolomidot kaptak a betegek rendszeres vérkép kontroll mellett. A kemoradioterápia befejezése után 28 nappal a komplex kezelést Temozolomid monoterápiával folytattuk (150mg/m2 majd 200 mg/m2 dózisban) További 8 beteg korábban alacsonyabb fokozatú astrocytomája transzformálódott glioblastomává, akiknél reirradiációt végeztünk Temozolomiddal potencírozva. A betegek műtéti preparátumából a glioblastoma multiforme szövettani diagnózis megállapításán kívül 60 esetben speciális vizsgálatok történtek, melyeket a klinikai tumorválasszal együtt értékeltünk.
Eredmények: Intézetünkben 2001 áprilisa és 2009 januárja között kezelt 135 betegnél indikáltunk temozolomid terápiát. Postoperatív konkomittáns kemoradioterápiát 2005. novemberétől 54 glioblastoma multiforméban szenvedő beteg esetén végeztünk átlagéletkor 51,3 év (12-79 év) volt. A preoperatív képalkotás alapján átlag 4,8 (1,5-7,2) cm legnagyobb átmérőjű tumort 50 esetben eltávolították, 4 esetben biopszia történt. A radiokemoterápiát minden beteg jól tolerálta, sem mellékhatás, sem progresszió miatt nem volt szükség a kezelés megszakítására. Az átlagos túlélés 14 hónap. Az elemzett biológiai markerek és az egyértelműen meghatározható klinikai csoportok közötti összefüggést poszterünkön ismertetjük.
Következtetés Tapasztalataink alapján a kombinált kezelés jól tolerálható. Az elsődlegesen glioblastomának bizonyult tumorok, és a reirradiáltak kemoradioterápiájával elért eredményeink bíztatóak, továbblépést az egyéni kemoszenzitivitás vizsgálatán alapuló betegválasztás jelenthet.
A Neuroonkoteam működésének kihívásai
dr. Kopniczky Zsolt
SZTE Idegsebészeti Klinika
A neuro-onko-team szervezésének és sikeres működtetésének alapköve a multidiszciplinaritás. Ez egyrészt természetes, hiszen a daganatos idegrendszeri bántalmakban szenvedők ellátásában számos szakma részt vesz. Ugyanakkor a team működtetése során számos elvárást és igényt vet fel. A közös nyelvezet kialakítása, a kompetenciák körvonalazása, az érdemi megbeszélések és hatékony döntések elérése jelentik ideális esetben a team jó működését. Számos kérdés azonban nyitott, megvitatásra és megoldásra vár. Tisztázatlan a team-ek működtetésének jogi és finansziális háttere, az adminisztrációs kötelezettség, betegeink rendszeres követése és nyilvántartása. A Szegedi Tudományegyetemen több mint 10 éve kezdtük a team szervezését, melynek fázisairól és kihívásairól is beszámolunk, valamint előadásunkkal a hazai neuroonko team-ek működésének összehangolását, átláthatóságát és egy világos szakmai ajánlás megfogalmazását is szeretnénk elősegíteni.
Autoantitestek kimutatása malignus gliómás betegek szérumában
1Boczán Judit, 2Klekner Álmos, 1Zsirai Adrienn, 3Tóth Attila, 2Bognár László, 1Csiba László
Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, 1Neurológiai Klinika, 2Idegsebészeti Klinika, 3Kardiológiai Intézet Klinikai Fiziológiai Tanszék
Habár az elmúlt évtizedekben az agydaganatok kezelésében a sebészeti-, sugár- és kemoterápiás módszerek sokat fejlődtek, a malignus gliómák prognózisa még mindig rendkívül rossz. Az újabban alkalmazott, autolog tumorsejt lizátummal vagy peptidekkel stimulált dendritikus sejt kezelés szignifikánsan megnyújtotta a malignus gliómában szenvedő betegek túlélési idejét. A tumor ellen természetes immunitás is kifejlődhet, ennek antigénjei azonban kevéssé ismertek. Vizsgálataink célja magas grádusú asztrocitóma vagy oligodendroglióma miatt operált betegek szérumában központi idegrendszeri fehérjéket felismerő antitestek kimutatása volt.
Kísérleteink során patkány agy homogenizátum SDS-polyacrylamid gélelektroforézist követő immunoblot vizsgálatával 11 gliomás és 4 oligodendrogliómás beteg szérumában vizsgáltuk az autoantitestek előfordulását. 9 malignus gliómában szenvedő és 3 oligodendrogliómás beteg esetében találtunk IgG típusú autoantitestek jelenlétére utaló keresztreakciót. A kimutatott központi idegrendszeri antigének molekulatömege 26-57 kDa között változott. A szérum mintákat paraneoplasiás neurológiai betegségekben antigénként azonosított, klónozott és tisztított humán onconeurális fehérjéken (amphiphysin, CRMP5, Ri (Nova), Yo (cdr2), Hu (Elav), Ma2, recoverin és Zic4) dot blot módszerrel is teszteltük. Egy malignus asztrocitómában szenvedő beteg esetében Yo (cdr2) és Zic4, egy oligodendrogliómás betegnél Ri (Nova), Zic4 és Ma2, valamint egy másik oligodendrogliómában szenvedő beteg esetében Zic4 és Ma2 elleni antitesteket mutattunk ki.
A magas grádusú asztrocitómás és oligodendrogliómás betegek szérumában kimutatott antitestek által felismert központi idegrendszeri fehérjék azonosítása közelebb vihet a tumor elleni immunitás pontosabb megismeréséhez és az optimális kezelési stratégia kialakításához.
Nehéz klinikai diagnózis: gliosarcoma, Esetbemutató
Dr. Péterfi Anna
Kaposi Mór Oktató Kórház, Ideggyógyászat és Agyérbetegségek Osztálya, Kaposvár
A gliosarcoma egy relatív ritka tumor, a glioblastomás esetek mintegy 2%-át teszi ki. A diagnózis a szövettanon alapszik: bifázisos szöveti kép, részben glioblastomának, részben sarcomának megfelelő területekkel. A várható túlélés 6-12 hónap. Megkissebítő műtét, vagy stereotaxiás biopsia, majd sugárterápia, esetenként chemoterápia jön szóba a kezelés szempontjából. A bemutatásra kerülő poszteren 1960-as születésű nőbeteg esetét mutatjuk be, aki szédülés, étvágytalanság, ataxia miatt került felvételre. Negatív natív koponya CT, javuló klinikai kép hátterében hátsó skálai keringészavart véleményeztünk. Ambulanter készült koponya MR azonban leptomeningeális halmozást, intracerebrális halmozó gócokat igazolt, melyeknek nem volt térfoglaló jellegük. Többszörös lumbalpunctio során minden alkalommal extrémen magas összfehérjét (9-12 g/L) találtunk, 300-600/3 között mozgó sejtszámot, vegyes sejtképpel. Tenyésztés kórokozót nem igazolt, Lyme, LCM szerológia negatív lett, malignus sejtet többszörös vizsgálattal sem tudtunk igazolni. A klinikai kép fluktuáló, lassan progrediáló jellegű volt. Ismételt koponya MR vizsgálata növekvő temporális halmozó gócot, occipitális gócokat, leptomeningeális halmozást mutatott. Gerinc MR vizsgálata is igazolt a conusban halmozó gócokat. A beteg cachectizálódott, majd jobb oldali hemiplégia alakult ki. Kb. 2,5 hónappal első megjelenéstől számítva exitált. Meningitis tuberculosa nem igazolódott, HÍV szerológia negatív volt, sarcoidózis, bakteriális vagy virális eredetet, KIR lymphomát sem sikerült igazolni. Malignus folyamatot többszöri lumbal punctioval sem tudtuk kimutatni. Postmortem szövettan gliosarcomat bizonyított.
