-Az összes idegrendszeri daganat kb. 10-15%-a, gyakoribbak fiatal életkorban

-1. intramedullaris 2. intraduralis-extramedullaris

3. extraduralis (vertebralis, extravertebralis)

-Nagyobb arányban low-grade tumorok, a leggyakoribb szövettani típusok: 1. astrocytoma, ependymoma, oligodendroglioma, ganglioglioma és metasztázisok  2. meningeoma, ideghüvely daganatok, neurinoma, ér eredetű tumorok  3. + heamangioma, lipoma, limfóma, mesenchymalis tumorok ill. metasztázisok

-Agyi metasztázisok mellett gerincűri áttétek kb. 10%-ban

-Meningitis carcinomatosa, mint külön entitás

-A leggyakoribb tünetek: fájdalom, érzészavar, mozgási nehezítettség, záróizom működési zavar, vegetatív problémák

-Röntgen, CT, MRI

-Onkológiai alapbetegség esetén mindig kell gondolni gerinc propagáció lehetőségére

-Komoly fájdalmak, spinális tünetek, fenyegető harántlézió esetén sürgősségi ellátás szükséges (szteroid, műtéti dekompresszió, akut besugárzás)

-Szoliter gerincáttét esetén a legjobb terápiás eredmények műtét + sugárkezelés esetén

-Az onkológusnak mindig kell gondolnia az ideg- v. gerincsebészre, a neurológusnak mindig kell gondolnia a sugárterápiás szakemberre

-Sugárkezelés hatása a lokális kontrollra?

-Várható élettartam, illetve 5 éves túlélés : ependymoma 70-95%, astrocytoma 50-90%, malignus gliomáknál az átlagos élettartam 0,5-1 év

-Relapszus: lokális, mpx. spinális, meningeális, koponyaűri

-Terápia: 1. sebészi  2. sugárkezelés    3. kemoterápia

-A sugárterápia megítélésénél a legfontosabb szempont a gerincvelő fokozott sugárérzékenysége, illetve az esetleges súlyos mellékhatások esélyének lehetőség szerinti elkerülése

-A besugárzás megítélésénél figyelembe vesszük a műtéti lehetőségeket, a műtéti radikalitást, a szövettani típust-grádust, a sugárérzékenységet, a liquor-keringés helyzetét, a lokalizációt, tünetképzést, a kísérő (onkológiai) betegségeket, státuszt stb.

-Más szervi sugárkezeléseknél (tüdő, fej-nyak) a gerincvelő elfogadott tolerancia dózisa, konvencionális frakcionálás mellett 45 Gy (de az onkológiában alkalmazott dózisok ennél magasabbak!!)

-A dózislimit meghatározásánál mindig figyelembe kell venni a frakcionálást, a besugarazott gerincszakasz lokalizációját, hosszát, kísérő betegségeket, szimultán kemoterápiát stb.

-50 Gy alkalmazása esetén a radiogén myelitis valószínűsége 0,2-0,5 %, az 5 %-os károsodás esélye 55-60 Gy felett lép fel

-Rövidebb szakasz sérülése esetén funkció-javulás lehetséges

-Csigolya- illetve "előrehaladott" spinális áttétek esetén rövid sugaras kurzusok (pl. 5x4 Gy)

-Szoliter áttéteknél, kontrollált szisztémás betegség esetén teljes dózisú, konvencionális frakcionálású besugárzás is szóba jöhet

-Kiterjesztett mezős kezelések gerincűri szórásra hajlamos tumoroknál, multiplicitás gyanúja esetén, meningitis carcinomatosánál

-Általában egyszerű sugárterápiás technikák (minimális dózisesés, és a céltérfogat megegyezik a rizikószervvel)

-A legmodernebb technikák (pl. IMRT) paravertebralis, esetleg vertebralis (vagy koponyabázis) tumoroknál jelntenek előnyt, de "lehetőség szerint" szükséges minden kezelésnél rögzítés, CT-tervezés, szimuláció, lineáris gyorsító használata

-A napi frakciók 1,8-2,0 Gy

-Definitív sugárterápiás dózis: 46-54 Gy!!!

-A sugárkezelés koponyaűri kiterjesztése nem gyakorlat

-Radiokemoterápia alkalmazásával kevés tapasztalat

-Radiokemoterápia?

-Célzott biológiai terápia

-A sugárterápiás technika fejlődése

-Összehasonlító, randomizált vizsgálatok

-A radiogén károsodás, és regenerálódás jobb megismerése (őssejtek?)